Poems by Dixi

záróakkord – tél utolsó fénye, hideg szeletesz boldoggá minden tavasszal születendőbogarat, virágot, gyümölcsöt, fát, állatot és emberta tavasz szebbólomcseppek gyászolható napokat feledtető hőségegyertyatetem ezüsttálcán, forró tea, félmeztelenségbe ömlőhópehelyszínező tánc, halálnedv ivásamint ömlesztett szeretkezéstenyérpiszok magasságból zuhanása füst oltalmazó, keresztlábnál imádkozásfapapucsban vándorlás tavakigsírom versem tavaszig a kert csendjében a virágölelésre vágyás közbenhervadt el 24 IV 1997

fóbikus illúziórombolók téglafalakról vizelik lemegszentségtelenített akácfakereszt árnyékában azönmegvalósítás hóban fürdő dallamtalan zajcsíráitaluszékony álmodozásból kiébredő tetvek szellemekéntcsak szűrt keringő emléke festhetné halállá az őszt 04 IX 1997

feküdj a sárba, hemperegj sertéshúskéntszeretkezz vadállatias verejtéktengerbenokádj átkot szeretteidre,dicsőítsd holt istenedde ígérj egy bűzlő sírgödröt magadnak isalázd meg titkaid, kínozd magad vérignyálad csorgasd hasfalad fekete szőreire– szólt a színésznőés kirohant a színház hátsó bejáratán sírva 29 VII 1995